Hajléktalanság
Hajléktalanság
Egy olyan jelenségről vizsgálódunk ma, ami igen megosztó, de annál fontosabb és sajnos elhanyagoltabb a mai társadalomban.
Ha valaki a hajléktalanságról alkot képet, akkor három főbb csoportra oszthatóak a reakciók.
Az egyik csoport azt mondja hogy a „mocskos csöves” megérdemli a sorsát, minek ivott annyit, miért nem tanult és még jól bele is rúgna szíve szerint, mert csak rontja a csodálatos városi látképet.
Vannak azok, akik elsétálnak mellettük, nem alkotnak véleményt, sőt inkább rájuk sem néznek, menekülnek. Menekülnek a rossz elől. Ha nem látom nem létezik.
A harmadik csoport sajnálja őket, igyekszik néha néha odadobni egy szendvicset annak reményében, hogy majd visszakapja az élettől a jócselekedetet és titkon reménykedik benne, hogy ő sosem kerül ilyen helyzetbe..
Egyébként a három csoport ugyan így viselkedik a saját és mások félelmeivel kapcsolatban is, de erről egy másik cikkben írok majd…
Az én nézőpontom hasonló a harmadik csoportéhoz, némi spiritualitással megspékelve:
Úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek baromi nehéz sorsfeladatuk van, amit ő maguk választottak. Vagy így akarják megélni, vagy valamit nagyon elbaltáztak és így sikerült. De mindenképpen előre viszi őket a sorstani fejlődésük szempontjából..
Vannak olyan sorssal született emberek például, akiknek annyira szerteágazó feladataik vannak, olyan sok „vizsgát” kell különböző területeken teljesíteniük, hogy elvesznek ezek között és „lecsúsznak”. Igen, jól sejtitek: ők lehetnének a legsikeresebbek is, de így alakult.
Sose felejtsük el, hogy emberekről beszélünk, ítélkezünk. Emberekről, akiknek volt valaha családja, vagy ő maguk alapították családot. Olyan emberek, akik mindegy, hogy önhibájukon vagy a nélkül jutottak az utcára, de hozzátesznek az élethez.
Hogy mit tesznek hozzá? Például azt az érzést, amikor segítesz valamelyiküknek.
Sokan azt mondják: „Minek segítsek neki? Úgyis csak elissza!”
Erre az a válaszom „ÉS AKKOR MI VAN?” Te nem ezt tennéd?
Vajon amikor segítesz egy ilyen embernek, akkor a szemébe nézel? Adsz neki 5 percet az életedből, hogy elmesélje a story-ját?
Én engedem nekik és tudok ezzel azonosulni. Ha tehetitek akkor Ti is tegyetek így, ha mást nem akkor annak reményében, hogy a szeretet áramoltatása hozzád is visszatalál!
Onmagunk.melyen@gmail.com
Miki