ELMÉLKEDÉS AZ INGA HASZNÁLATÁRÓL, AVAGY HELYES VAGY NEM HELYES?
Elmélkedés az inga használatáról… avagy helyes vagy nem helyes?
Sokféle szemléletmód létezik.. van akik azt tartják, hogy a sorsunk előre meg van írva és el kell fogadnunk, nem kell bele piszkálni.
Van aki úgy gondolja, hogy Isten mindent előre eltervezett velünk és ha a vallásunk elveit követjük akkor megváltást lelünk és minden ami történik körülöttünk, az pontosan minket szolgál. Minden szenvedés, minden nehézség.
Van aki úgy hiszi, hogy van egy felsőbb erő aki vagy ami mindent irányít, mindent tud rólunk és úgy rendezi az életünk, ahogy annak lennie kell.
Ennél sokkal több elképzelés létezik, de most csak pár példát említenék, ugyanis ez a cikkünk a mi nézetünkről szól…
Mi úgy gondoljuk, hogy létezik egy felsőbb – nevezzük erőnek – ami mindent tud rólunk. Jelenlegi tudásunk alapján úgy gondoljuk, hogy a földi élet az egy kis szakasza annak, ami a valódi életet, a valódi utunkat jelenti.
Úgy gondoljuk, hogy mindenki aki erre a földre születik maga választja ki a családját, a testét, a környezetét, az erényeit, a problémáit és azt, hogy milyen fő feladattal kell konfrontálódnia élete során, egyszerűbben kifejezve, mi az amit tanulnia kell?
Ezeket a feladatokat egy adott módszerrel meg is tudjuk nézni és bizony ez már rengeteg felismerést és információt ad nekünk. De mi van akkor, ha egy – egy feladatnál azt érezzük, hogy túl nagy falat, vagy egyáltalán nem érezzük magunkénak? Mi van akkor ha elakadtunk és nem látjuk a kiutat?
Ezeknél a – nevezzük problémáknál – szoktunk az ingás módszerhez folyamodni, hogy egy picit helyére tegyük a dolgokat, régi elnevezésével kitisztítsuk ezeket.
Azért hangsúlyoznám, hogy régi elnevezésével, mert ez nem arról szól, hogy éppen rossz az életem és akkor egyszerűen kitisztítom belőle a dolgokat..
Sokkal inkább arról szól, hogy megértsem, miért vannak nehézségeim? Mi az amit tanulhatok belőle, mi az amit átadhatok belőle és hogyan tudom legyőzni ezeket a problémákat?
Azt ugye már sokszor hallottuk, hogy ha van egy adott nehézségünk, akkor azért csak is mi vagyunk a felelősek, csak mi oldhatjuk meg. Közhelynek hangzik, de úgy gondolom, hogy ez igaz. Mondanék erre pár apró példát, persze elfogadom, ha Ti ezt másképp látjátok.
Ha például beteg leszek, akkor elgondolkodhatok azon, hogy miért nem élek egészségesebben, vagy miért nem járok el szűrővizsgálatokra, vagy miért nem figyeltem előbb a betegségem lelki okaira?
Vagy ha nincs pénzem, akkor miért nem vállalok olyan munkát, amivel többet keressetek, miért nem tanulok valami újat, ami ezt lehetővé teszi?
Ha nincs szerelmem, miért nem járok el több helyre, hogy találkozhassak vele, vagy miért nem dolgozom azon, hogy ha ott van előttem a lehetőség akkor ne blokkoljak le?
Sorolhatnám még nagyon sokáig, és mindig lesznek kifogások, hogy miért nem lépek ki a komfortzónámból, miért nem változtatok?
Mindig mondhatom, hogy ez van, kicseszett velem az élet, így jártam, loser vagyok.
Ahogy azt is mondhatom, hogy nem fogadom el, másképp fogom csinálni, teszek érte, nyertes vagyok!
És ez az a rész, ahol azt mondom, hogy kezembe veszem az ingát. Válaszokat kapok, hogy mi dolgom van a nehézségeimmel, mit kell belőle tanulnom és hogyan fordítható a javamra, illetve mások javára? A másik fele a munkának pedig, hogy elviselhetőbbé tegyem a nehézségeim.
Hogy olyan mértékre redukáljam a jelentőségét, ami a fejlődésemre jó hatással van és elnézést a nyers kifejezésért, de nem döglök bele.
Az ingás módszernek ez a lényege. Megérteni és elviselhetőbbé tenni. Tanulni, fejlődni, tovább adni, segíteni.
Nem felejthetjük el a valódi emberi értékeket, mint például nevetés, ölelés, élmények.. nem veszhetünk el a materializmusban. Az életünk ezen jóval túlmutat!
Onmagunk.melyen@gmail.com
Miki