1.0Deep in my mindhttps://onmagad-melyen.eu/desmikihttps://onmagad-melyen.eu/de/author/smiki/rich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="TL0O1otyEu"><a href="https://onmagad-melyen.eu/de/2023/04/18/teszt-a-bloghoz/">TOD / LOSLASSEN</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://onmagad-melyen.eu/de/2023/04/18/teszt-a-bloghoz/embed/#?secret=TL0O1otyEu" width="600" height="338" title="„HALÁL / ELENGEDÉS“ — Önmagunk mélyén" data-secret="TL0O1otyEu" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script> /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://onmagad-melyen.eu/wp-includes/js/wp-embed.min.js </script>HALÁL / ELENGEDÉS Nem titok, hogy hétköznapjaimban ápolóként dolgozom egy intenzívosztályon, ahol bizony minennapjaim részévé vált a halál. Mielőtt komolyabban foglalkoztam a spiritualitással sokszor elgondolkodtam azon, hogy egyes embereknek miért kell olyan korán vagy sok szenvedéssel távozniuk közülünk? Számtalanszor cikáztak a gondolatok a fejemben erről, akkor is, ha éppen szabadnapomon otthon feküdtem. A halált nem lehet megszokni, de el lehet fogadni. Földi létünk csupán egy rövid epizódja a hosszú utazásunknak. Feladatot vállalunk és vagy teljesítjük, vagy visszadobjuk azt. Mi döntjük el és képességeinkhez mérten a legjobban próbáljuk megoldani. Ezeket a vállalt feladatainkat a sorselemzés módszerével meg tudjuk vizsgálni, sőt azt is, hogy az elhunyt szerettünk milyen új feladat elé néz legközelebb. A halálhoz szorosan hozzá tartozik az elengedés témája is. Ebben a materiális világban nagyon tudunk ragaszkodni a dolgainkhoz, épp így a szeretteinkhez is. De gondoljunk bele egy kicsit. Mit szoktunk a leggyakrabban emlegetni, ha valaki hozzánk közelálló távozik? „Jaj, most mi lesz VELEM”? ” Nagyon hiányzik NEKEM”! „Hogy fogok ÉN boldogulni nélküle”? Tegyük fel inkább azt a kérdést, hogy szerettünk vajon meg tudta e élni az életfeladatát? Vajon találkozunk e a következő életünkben? Vajon mindent el tudtunk- e rendezni egymás között? Ha valaki elkísérte már egy szerettét ezen az úton, akkor az tudja, hogy amikor meghal valaki aki közel áll hozzánk, ott megszűnik egy pillanatra minden. Az idő abban a pillanatban nem fontos, és semmi más sem. Csak a személy, akinek a kezét fogjuk éppen.. Miért nem tudunk erre akkor is fókuszálni, amikor még élünk? Ami pedig a materiális világunkat illeti, tegyük fel a kérdést: Biztosan hozzá ad az a tárgy az életemhez? Meglennék nélküle is? Nyúljunk vissza az eredeti értékekhez: öleljük meg egymást, nevessünk, tanuljunk és tanítsunk! Sok embernek van problémája az elengedéssel, mi ebben is tudunk segíteni. Keressetek minket bizalommal! www.onmagad-melyen.eu Onmagunk.melyen@gmail.com Mikihttp://onmagad-melyen.eu/wp-content/uploads/2023/04/halal.jpg